Ezek a hallucinációk leginkább pszichiátriai állapotokban, például skizofréniában vagy súlyos depresszióban ismertek, ahol a hangok gyakoriak, hangosak és szorongást keltőek lehetnek. Azonban olyan embereknél is előfordulhatnak, akiknek nincs valódi diagnosztizált mentális betegségük.
Előfordulhatnak gyász idején, különösen röviddel egy szeretett személy elvesztése után. Vannak, akik az elvesztett személy hangját hallják. Mások a végső búcsút hallják tőle, vagy olyat, amire soha nem volt lehetőségük. Ezeket az élményeket gyakran élénknek és érzelmileg intenzívnek írják le, de általában nem mentális betegség jelei.
Az alváshiányos, traumatizált, epilepsziás, vagy az ébredés vagy elalvás szélén álló emberek olyan dolgokat is hallhatnak, amelyek nincsenek ott. Ezt az állapotot hipnagógiának nevezik. Bizonyos körülmények között az agy kimerül vagy túlstimulálódik, ami olyan hangok keletkezéséhez vezet, amelyek nem léteznek.
Egy tanulmány kimutatta, hogy az átlagnépesség akár 10%-a is tapasztalhat valamilyen formájú hallási hallucinációt élete során, gyakran rövid ideig és betegség nélkül. Ez azt mutatja, hogy a „normális” és az „abnormális” érzékelés közötti határ nem mindig olyan éles, mint gondolnánk.